Mi az a változás, aminek a hűvös leheletét már a tarkódon érzed? Mi az, aminek a jöttét, ha akarnád se tudnád megállítani? Nem jó, nem rossz, semmi riadalom, pusztán ismeretlen.
Ha hozzám hasonlóan állsz a változásokhoz, akkor kicsit olyan, mint a váratlan vendég, örülök neki, de távozzon, hogy csinálhassam a dolgaimat a saját ritmusomban és az általam diktált ütemben. Ha tovább marad is oké, csak legyen egy szusszanásnyi idő megszokni, azon a bizonyos komfortzónán belül kerülni. Tudom, tudom azt mondják a „bölcsek”, hogy az élet/a boldogság a komfortzónán kívül kezdődik… Bíró úr kérem cáfolom… pár hete olyan messzire kerültem tőle egy hétvége erejéig, hogy magában a helyzetben nagyítóval sem találtam boldogságot, és nem vagyok pesszimista típus 😊.
Itt van nekünk a sárkány éve, az én képletemben kínai asztrológiát tekintve nem sok vizet zavar, mégis úgy tekintek rá vissza, hogy szinte a legnehezebb év volt, mert bár LÁTSZÓLAG nem sok minden történt, de ha igen, akkor az brutális erővel és intenzitással tulajdonképp a rossz is és a jó is, a java pedig még csak most következik minden szempontból.
Ahogy megbénított a dráma, picit úgy fagyaszt le az örömteli választás lehetősége is. Kicsit olyan, mint gyerekkorunkban… nyígunk a pöttyös labdáért… aztán a szülők végül teljesítik a kérést… és vagy nem felhőtlen az öröm, mert akkor már ááá hát a régi is jó, vagy nem teljesen olyan, ahogy azt elképzeltük… úgyhogy barátkozunk…
Vajon hányan vagytok úgy, hogy közeleg az idő, hogy az a bizonyos startpisztoly eldördüljön? Sokszor éreztem úgy magam különböző témákban, hogy olyan vagyok, mint egy puccos ló a karámban, aki tényleg csak a jelre vár, hogy kitörhessen, mert már készen van, és fusson a célba. Évekig toporogtam, a felszínen, és a mélyben mindig kavarogtak a dolgok, és amikor a tér az idő egy adott pillanatban összeér, akkor elkezd formálódni és testet ölteni, ami feszít már jó ideje. Így születik ez az első blogbejegyzés, aminek látszólag se füle se farka 😊 #jólvanezígy.
Gyere tarts velem egy szárnybontogatásba, ahol nem célom a nagy szavak puffogtatása, inkább egy őszinte – sokszor hebrencs – hang ebben a nagy zajban. Nincs forma, nincs struktúra, csak gondolatok, amiket nem fogok most már visszafojtani.
Te melyik életterületeden érzed a változást? Mit teszel érte, hogy olyan módon fogadd, amire, ha visszatekintesz azt mondod, hogy na ez megérte…? Ha van kedved egy eszmecseréhez kommentben várom a Te gondolataidat!
Adri